Ingyenes nyilvános parkoló

Pénztár

A nyilvántartásra és a belépődíjra vonatkozó részletesebb információ a www.muzeum.bratislava.sk címen található.

Kora keresztény kápolna

Az egyhelyiségű, észak – dél irányú építményt 1975-ben régészeti kutatás alkalmával fedezték fel. Bejárata hosszú, folyosószerű – dromos, amelynek falazata megmunkált homokkő kváderkövekből állt. A falazatban a tartószerkezet cölöpjeihez tartozó tíz darab fészket leltek. A keleti oldalhoz egy nagymértékben megrongálódott apszis alakú melléképület csatlakozott. Az egyik cölöpfészekben felfüggesztésre szolgáló nyílásokkal ellátott vaskeresztet találtak. Az építményt többször átépítettek, ami arra vall, hogy hosszabb ideig nem használták. Alaprajza antik sírboltra emlékeztet (cella memoriae). Ez a tény a kereszt leletével együtt arra enged következtetni, hogy kora keresztény vallási építményről – IV. századbeli kápolnáról van szó.

XI. – XIII. századi település

Egy XI. – XIII. századi település részét alkotó két ház alapjai. A település egy és két helyiségből álló, négyzetes vagy téglalap alaprajzú, különböző méretű házakból állt. Kő falazattal rendelkeztek, egyes esetekben ennek magassága arra utal, hogy az egész épület kőből volt. Egy esetben, a kőfalazat koronájában gerendaszerkezet elhelyezésére szolgáló csatorna található. Az építményekben kerámiát, valamint Salamon (1065 – 1074) és László (1075 – 1095) magyar uralkodók idejéből származó érméket leltek.

Slovanka

A „Slovanka“ (szláv nő) Ľudmila Cvengrošová szobrászművésznő alkotása.

A keleti kapu

A XVI. század elején a szentgyörgyi és bazini grófok a megerősítő munkálatok keretében a délkeleti várfallal együtt építtették meg. Elhelyezés szempontjából a kapu megoldása a nyugati és az északi kapuéhoz hasonló. A hozzávezető út aránylag meredek, nehezen megközelíthető, a Duna felé ereszkedő lejtő volt, ezért nem volt előtte árok, sem belső kapu. Maga a bejárat egyszerű fejtett kőből készült ívvel fedett. Belső oldalán a kapu számára beszögelés található. Az alsó részben fennmaradtak a kapupánt csapszege számára bemélyedéssel ellátott faragott kövek. A kaput védő félkör alaprajzú tornyok elhelyezése kétoldalt nem szimmetrikus, mint a nyugati és az északi kapu esetében. A tornyok koronáján, valamint a köztük húzódó falon fogazat volt, amely mögött a körfolyosó volt található. A keleti kapu mindmáig csaknem teljesen fennmaradt.

Lőszerraktár

Az egyhelyiségű építményt a déli várfal közelében a XVII. században a Pálffyk építtették. A terepszint alá süllyesztett, az északi oldalról rámpán keresztül megközelíthető. A közvetlenül a várfal melletti elhelyezése, amely elé a tüzérség számára földhányásos bástyákat építettek, arra utal, hogy katonai objektum, valószínűleg lőszerraktár volt. Az építmény keletkezése a törökellenes megerősítő munkálatokkal volt összefüggésben. A lőszerraktár bejáratától a középvár irányába vezető jelenlegi járda nyomvonalán trapéz keresztmetszetű, mély árkot sikerült feltárni, amely védett megközelítő útként szolgált.

Nagy Morávia korabeli templom alapjai

A várhely délkeleti dombján egy hosszanti hajóval és háromapszisos lezárású szakrális építmény alapjai maradtak fenn. A IX. század második felében a templom építése során a megszűnt antik építményekből származó téglákat és köveket használták fel, ezért a XX. század 30-as éveiben az ásatásoknál tévesen úgy vélték, hogy az építmény a római korból származik. A templomot eredetileg falfestményekkel díszítették. A templomtól délre hat gazdag leltárral rendelkező sírbolt maradt fenn – fülbevalók, nyakékek, csörgők, kések, sarkantyúk, tűzszerszámok, stb.

Kilátó

A középvár udvarának bejárata

A középvár udvarát az alsóvártól kis árok és csapóhíd választja el. Az udvaron túl fennmaradtak a XVI. században a Báthoryak által építtetett palota maradványai. Az építmény alagsorral, az udvar szintjében földszinttel és tetőtérrel rendelkezett. Az új palota északkeleti falát alkotó gótikus várfalra ráépítettek, téglapárkánnyal és félkörökkel ellátott attikával díszítették, amelynek egy része napjainkig fennmaradt. A középvár bejáratát védő gótikus félköríves tornyot bevonták az új palota diszpozíciójába.

Ivóvíz

Várkút

A kutat a XV. században a Garayak ásatták ki. 55 m mély, átmérője 2,40 m. Palástját a felső és az alsó részen szegmentált kváderkövek alkotják, közepén faragott szikla található. A legalsó kősor fagerendákból készült koszorún helyezkedik el, amely az alaprajzon hatszöget képez. a kváderkövek 24 típusú 772 kőfaragó jellel lettek megjelölve. A kút tisztítása és javítása során a földbetöltésben egy csomó vas és csont tárgyat, kerámia töredéket, bőrt, üveget, valamint a kút üzemelésére szolgáló fatárgyak együttesét találtak.

WC

Kiállítás

A középvár udvarán, a palota pincéjében található a kiállító helyiség, amelyet a XVI. században a Báthoryak építtettek. A helyiség Dévény vár történelmével kapcsolatos kiállítások céljára szolgál.

Felsővár

A felsővárat a középvár udvarától ún. szoros és egy fahíd választja el. A sziklaszirten a XIII. század második felében, legkésőbb a XIV. század első felében várfallal körülvett, henger alakú torony épült. A XV. században a vár új tulajdonosai – a Garayak – a felső várat nagyvonalúan átépíttették és megváltoztatták a diszpozíciós megoldását. A sziklamasszívumban a felső vár várfala alatt barlangtereket fedeztek fel, amelyeket a múltban különféle célokra használtak. A felső vár az 1809-es robbanáskor, majd 1921-ben is, amikor a millenniumi emlékművet felrobbantották, tönkrement.

Kilátó

Kilátó

Őrház

A várőrséghez tartozó építményt a XV. század második felében, az északi sáncba süllyesztett kapu közelében építették. Két helyiségből és egy 8 m hosszú boltíves pincéből áll. Az épület földszinti egyetlen, osztatlan helyisége kellő teret nyújtott a 20 fős őrség befogadására. Az építmény keletkezésének időpontját a padlón lelt szürke címeres kerámia és egy érem – I. Mátyás király (1468 – 1490) korabeli Körmöcbányán vert dénár is meghatározza.

Apáca

A Duna és a Morva folyó összefolyásánál egy karcsú szikla csúcsán kis őrtorony emelkedik. A sokszögű, fogazatos, csaknem 5 m magas bástya a XVI. században épült. Később sok legenda vette körül, és a Szűztorony vagy Apáca nevet kapta. A Báthoryak egyidejűleg a sziklamasszívum alatt part menti utat építtettek, amelyet fallal és kapuval elhatároltak, valamint a várszirt szinte járhatatlan részeit a délnyugati és déli oldalon fallal vétették körül, ahová néhány őrbástyát építtettek.

Amfiteátrum

A várdomb déli lejtőjén, a Duna és a Morva folyó összefolyása felett 1939. tavaszán amfiteátrum épült. Abban az időben Dévény a Német Birodalomhoz tartozott. Az amfiteátrum a „Grenzlandtreffen“ rendezvényeire, a II. világháború után az „Össz-szláv Napok„ és különböző kulturális rendezvények, úgymint koncertek és operaelőadások céljaira szolgált.

Római kori építmény alapjai

A középvár udvarán a legjobb állapotban fennmaradt dévényi római kori építményt találták meg. Még a XX. század 30-as éveiben fedezték fel. Megállapították, hogy az építmény négy helyiségből áll, ezek közül az egyik déli irányú apszissal lezárt. Az építményt a III. századba sorolják (a Severo dinasztia uralkodásának ideje). A következő átépítésére I. Valentinianus császár (364 – 375), uralkodása idején kerülhetett sor, amikor Dévényben a rómaiak építkezési tevékenysége tetőzött. A diszpozíciós megoldás szerint, valamint a leletek mennyiségéből következik, hogy az épület civil birtok részeként jellemezhető. A III. század békés időszakában az ilyen típusú építmények a limes előterében voltak találhatók, és a germán nemesség részére épültek, de az idők folyamán funkciójuk megváltozhatott.